Honnan – hová? És ami közte van.

Mindannyiunkat érnek veszteségek.
Engem is személyesen az elmúlt évben.
Amikor viszont szülőként, anyaként megérkezik az a bizonyos telefon,
amitől mindannyiunkat a hideg ráz –
és amit soha nem lenne szabad megélnünk –,
akkor még erősebben válik tapinthatóvá az élet törékenysége.
Ilyenkor mindent új fényben látunk:
a felelősségünket a mindennapi örömeinkért,
és a hála erejét, hogy
amíg élünk, mindig újrakezdhetünk.
Az elmúlt időszakban ezért egyre többet kérdeztem magamtól:
mik is az én valódi, hétköznapi örömeim?
Ha munkáról van szó:
miért csinálom azt, amit csinálok –
mit szeretek benne igazán?
Egy hosszú, egyszerre lelkesítő és fárasztó nap végén Dubajban – meetingek, bejárások, egyeztetések után – egy helyi barátommal ültem beszélgetni az útról. Honnan indultam, és hová jutottam.
Ekkor mosolyogva elém tett egy kis dobozt.
Benne a Titanic legendás kék gyémántjának, az „Óceán szívének” egy hiteles rekonstrukciója – a valódi Hope-gyémánt ihletésében. A film ikonikus pillanata ugrott be… melyhez legenda, szépség és veszteség kapcsolódik – mégis itt már nem a történet, hanem az út lett a fontos.
Mert a Hope-gyémánt legendája nem pusztán csillogásról szól:
hanem vándorlásról, újrakezdésekről,
megtörésekről és megerősödésekről.
Pont úgy, ahogy az emberi élet – és egy karrier – alakul.
Ott ülve eszembe jutott:
15 év emirátusi élet és tapasztalás után az utóbbi években ügyvédként újra felfedeztem ezt a világot.
Volt bátorságom ismét céget alapítani,
kint újrakezdeni – de most már egy teljesen más minőségben.
Tudatosabban.
Magabiztosabban.
És közben letisztult bennem az is, amit régóta kerestem:
A mindennapi örömöm a tanácsadás.
A valódi emberi kapcsolatok.
Az érdemi beszélgetések.
Az Emirátusok üzleti világa – mint közeg, amelyben segíthetek másoknak eligazodni. Valódi belső öröm jár át, hogy amikor ezt újra felismerve volt erőm végigvinni és sikerült.
Ma ügyvédként és üzletemberként azzal foglalkozom,
amihez értek,
amit szeretek,
és amiben valódi értéket tudok adni másoknak.
Számomra a siker nem a csillogás.
Hanem az út.
Honnan – hová.
És közte: munka, kitartás, hit… és öröm.