Dubaj vagy Dubai?

Dubaj vagy Dubai?

Dubai városának neve eredetiben így néz ki: دبيّ. Az arab nyelv – ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről – a világ egyik legnagyobb arányban használt nyelve, annak ellenére, hogy Európában ritkán találkozunk vele. 27 ország több mint 250 millió polgára használja anyanyelvként valamely nyelvjárását, illetve változatát. Sajátos írásmódja a hozzá nem értő számára a kínaihoz hasonlóan nem mond semmit. Az arab írás betűírás, de hangtana rendkívül összetett, így ugyanazon betűk nem csak írásban néznek ki máshogy egy szó közepén/elején/végén vagy egymagukban, hanem a kiejtésük szerint is.

A bevezető gondolatok után most már elárulhatjuk, hogy az említett város nevét eredetileg is úgy kell kiejteni, hogy [Dubaj], ennek megfelelően honosodott meg hazánkban a kiejtés, és a magyar helyesírási alapelvekre támaszkodva a kiejtés szerinti írásmód is: Dubaj.

Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy minden nyelv a saját szabályai szerint építi be az idegen elnevezéseket, vagyis a saját hangzó szabályainak megfelelően alakítja ki a helyesírást. Így pl. az angol nyelv – amelyben ismeretlen a j hang (a j betűt ugye máshogy ejtik), és a j-nek ejtett hangot többek között ai betűösszetétellel képzik – a Dubai helyesírást alkalmazza. Innen került át a magyar nyelvbe ez az írásmód, amely nem szabályos, mégis gyakori alkalmazása miatt elfogadott, nem tekintik hibának.

Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy az arab országokban alkalmazott latin betűs átírással létezik Dubay, illetve Dubayy alak is, de ezt – bár hazai kiadványokban is, főleg régebben fellelhetőek voltak ezek az írásmódok – ritkábban alkalmazzák Európában illetve az Egyesült Államokban.

Térjünk ki egy kicsit arra a helyesírási anomáliára, amelyet a Dubai szó „i” végződése okoz a nyelvünkben. Abban az esetben ugyanis, ha a szóvégi betű „j-szerű” hangot jelöl, akkor a szó „-i” képzős változata: dubaii, ha viszont i-nek ejtendő, akkor ugyanez az alak dubai (vagyis a név kis kezdőbetűvel, mint Helsinki – helsinki). Ebben a dilemmában hivatalos döntés nincs, hiszen ez a helységnév még nem szerepel példaként a Helyesírási Szótárban, de vélhetően az előbbi eset áll közelebb a valósághoz. Ezt a nehézséget azonban a hivatalos írásmód (Dubaj) gordiuszi csomóként vágja át, hiszen ebben az esetben az „-i” képzős alak: dubaji. Hasonlóan érdekes a két szóváltozat eszközhatározós alakja, hiszen az előbbi verzióban így írjuk: Dubai-val, az utóbbi szerint viszont így: Dubajjal.